A legfelsőbb hadúr és hadserege

A szemléletében és tartalmában egyaránt újdonságot jelentő, a magyar és külföldi Horthy-irodalomban mindeddig egyedülálló monográfia a legfelsőbb hadúr és az általa létrehozott, nevével jelzett hadsereg közötti kapcsolat alakulásának feldolgozására vállalkozik. A korábbi történeti irodalomban kialakított, meglehetősen egysíkú és szélsőségesen elmarasztaló képpel ellentétben, árnyaltabban mutatja be Horthy személyét, aki kétségtelenül súlyos tévedései és hibái mellett, elsősorban mint katona, olyan tulajdonságokkal is rendelkezett, melyek elismertté és népszerűvé tették őt a hadsereg tisztikara körében. Az 1919-től 1944-ig terjedő időszakot vizsgálva a szerző megrajzolja a hadsereg és hadura közötti, a fentiek jegyében alakuló és kiteljesedő viszonyt, amelynek révén hosszú ideig sikerült érvényre juttatni a hadsereg törekvéseit a magyar politika alakításában. A folyamatok bemutatása során a szerzőnek alkalma nyílott Horthy katonai vezetői jellemének, törekvései belső rugóinak, az egyén és a hatalom kapcsolatának, a katonai döntések mechanizmusának oly mélységű bemutatására, melynek érthetőbbé és teljesebbé teszik a történelmi képet. Betekintést ad a színfalak mögötti diplomácia, az uralkodó osztályok sorain belül dúló harcok megismerésébe, nem nélkülözve a jó értelemben vett politikai intimitásokat sem.