A legvidámabb barakktól Gagyilandig

Aki elolvasta ezt a könyvet az már tisztában van azzal, hogy egy 65 éves ember ,,fecsegését" olvasta, akinek nyugdíjasként volt indíttatása arra, hogy élete történetét elmondja a teljesség igénye nélkül. Életem során nagyon sokfelé jártam, sokfélét csináltam, sok emberrel találkoztam, amit, és akiket az agyammal lefényképeztem. Szándékosan nem ábrázoltam ,,hőseimet" mert nem az volt a célom. Amit szerettem volna elérni, hogy az olvasó kortól függetlenül, helyezkedjen bele abba a korba, amit átéltem. Egyszerű szavakkal írtam le a gyerek és ifjú koromat, mert az egyszerű világ volt, kiismerhető. A rendszerváltással szerettem volna összevetni a legvidámabb barakkot, de ezzel lehet kicsit elvetettem a sulykot, viszont vállalom a véleményem, mert sajnos a jelenben már nincs meg az élhetőség a mi korosztályunknak. Örülnék, ha embertársaim szemét és gondolatait felnyitottam volna, még ha chip-cserét nem is kértem olvasóimtól. Tisztán kell látni az embereknek az olyan fontos dolgokat, amely a boldogságot hozhatja meg számukra. A nagy kérdés az, hogy mikor szabad az ember igazán? Ha nem rabja saját szenvedélyeinek és mások szeszélyeinek! Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem az, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.