A lélek szikéi

Az orvos nem szívesen vizsgálja önmagát. Azt sem nagyon szereti, ha mások, akarata ellenére diagnosztizálják sorsát, életét. Ez a könyv nem is látlelet akar lenni, nem is egészségügyi szappanopera, és nem teljes pályaképek összefüggő gyűjteménye. Nem egyetlen sors: sok sorsnak a metszete. A szerző - aki nem orvos, hanem író ember - tárcákban és életképekben fogalmaz. A lélek szikéivel készített finom metszeteken át ábrázol. Megpróbálja megmutatni, hogy milyenek vagyunk mi fehér köpenyben és anélkül a klinikán, egy regionális kórházban, vagy például egy kisváros jótékonysági estjén. Őszintén be kell vallanunk: önmagunkat sem mindig ismerjük eléggé. De nem ismernek bennünket kellő alapossággal a betegeink, akik pedig az életüket, lelki és testi kínjaikat, titkaikat bízzák ránk. Hol mi vagyunk a jóságos, tévedhetetlen, csodatévő doktor bácsik, máskor a gonosz, pénzhajhász intrikus szerepét osztják ránk a rendezők a folytatásos filmekben. Úgy gondolom, hogy az általam olvasásra ajánlott, rólunk szóló életkép- és tárcagyűjtemény, ez a kissé szokatlan hangvételű történetfüzér őszinte és vállalható. De nem csak őszinte, hanem az orvosi pályával, sorssal rokonszenvező szemléletet is tükröz. Bemutatja az orvos belső lelki küzdelmét, gyakran tragikus élethelyzeteit, életének mindennapi vagy különleges történéseit, felelősségét, és nem titkolja persze hibáit, vezekléseit sem.