A létesülés gyökere

A különböző kultúrák gondolkodói már régóta felfigyeltek az érzéki tapasztalásban rejlő belső ellentmondásokra. Volt, akik emiatt a megismerő szerveink megbízhatóságát, mások a külső világ realitását kérdőjelezték meg. Van azonban egy annyira magától értetődőnek látszó tény, amiben szinte senki sem kételkedik, nevezetesen magának az észlelő személynek a realitása. És lám, a Buddha pontosan az önmagában létező alanynak ezt az alapeszméjét választotta ki tanítása céltáblájaként, kimutatva róla, hogy csupán egy olyan előfeltevés, amely tapasztalatilag nem igazolható. A Mulapariyaya Suttában megörökített tanítóbeszédet a Buddha azzal a céllal tartotta, hogy leleplezze ennek az >>énre<< vonatkozó elképzelésnek a működését. Nem valamiféle ártatlan tévképzetről van ugyanis szó: az >>énre<< vonatkozó elképzelésbe kapaszkodnak megragadásra és birtoklásra irányuló ösztöneink, ebben gyökerezik minden kötődésünk és ellenszenvünk, s ezen keresztül összes szenvedésünk is. Ez az a csalétek, amely keresztülvonszol bennünket a létesülés ciklusain, amennyiben minden én-erősítő cselekedetünkkel a samsarai körforgás mérhetetlen szenvedését építjük...