A ló és a repülő (Mai újgörög elbeszélések)

Az "ezredesek" diktatúrája éppen olyan élet vízválasztó az emberi és a művészi helytállás kérdésében a mai Görögországban, mint amilyen a fasizmus volt annak idején Németországban. A demokrácia ókori bölcsőjében a diktatúra a veszélyes és tiltott szerzők listájára tette Aiszkhüloszt, Szophoklészt és Euripidészt, s éppen ezért a mai görög írók helytállása vagy elbukása túlnő az egyszerin, az önmaguk helytállásán, s a szabadság és a demokrácia szimbolikus ügyévé válik. Kötetünk tizenkét írója - ha különbözik is politikai-művészi szempontjuk és módszerük - a helytállást választotta, s ezzel hitet tettek ókori elődeik öröksége mellett. Elbeszéléseik a második világháború utáni Görögországot mutatják be a diktatúra előestéjéig, azt a feszültségektől terhes korszakot, amelyben az ellentétek mindinkább polarizálódtak. E korszak fojtott atmoszférája rátelepszik a nép minden rétegének az életére, s az elbeszélések bizonyítják, hogy az egyéni, a kispolgári kitörési kísérletek vagy kudarcba fulladnak, vagy szükségképpen megalkuvásba torkollanak.