A magyar Mölders

,,Te, Vili, honnan ismerlek én téged? Nem krampácsoltunk együtt?... Persze, akkor te még gyerek voltál... Sajnálhatod... tik-tak, tik-tak... kutya nehéz volt, egyikünk innen, másikunk onnan... verni, ütni a zúzott követ a talpfák alá... Hanem a társaság, a miliő, Vilikém! Huszár őrnagy, adóügyi jegyző, földbirtokos, méghozzá ezerholdas, főszolgabíró, csendőr, szárnyparancsnok, bankár, ünnepelt színész! Barátom... Most mit nevetsz? Mért vigyorogsz?... Igen, én... én a magyar Mölders, kapitány a vadászrepülőknél! Úgy ismertem, kérlek, a repülőtér életét, mint a tenyeremet... No, iszunk, vagy nem iszunk? Józanul nem lehet elviselni ezt a cudar életet... Isten-isten... Az, komám, hogy engem a magyarok istene száz évig éltessen - az ki van zárva... Érted? Ausgeschlossen..."