A magyar Szent Korona - Magyarország címere és zászlaja

FÜLSZÖVEG Csaknem két évtizede már, hogy a jelen munka első kiadása A magyar korona története címmel napvilágot látott. Az akkori kultúrpolitika viszonyai közt a szerző azt is sikernek könyvelhette el, hogy a "Szent Korona" megnevezést mint a történelmi idők forrásaiban szereplő kifejezést használhatta. A Koronánk Amerikából történő hazahozatalát bejelentő, az Amerikai Egyesült Államok és az akkori magyar állam részéről kiadott közös közlemény magyarországi Szent István koronájaként említette becses nemzeti ereklyénket, az ezen alkalomból koronázási jelvényeinkről egyidejűleg több napilapban publikált közleményeknek a szerzők által adott címét központi utasításra (és a szerzők hozzájárulása nélkül) egységesen "Koronaékszereink" címre változtatták. Ez - függetlenül az eljárás módjától - tárgyszerűen is kifogásolható volt, hiszen a koronázási palást tagja ugyan a koronázási jelvényegyüttesnek, de természetesen nem ékszer... Annak ellenére, hogy néhány terminológiai kérdésben, egyes megfogalmazásokban a szerzőnek engedményeket kellett tennie, a munka elérte célját, sikerült bemutatnia koronánkat, a keletkezéséről szóló különböző elméleteket és a Szent Korona-eszme történetét. Mindez az osztályharcos marxista államfelfogás mellett az adott körülmények között támasznak, hozzájárulásnak számított a hazai nemzettudat ápolásához, és a történelmi magyar állameszme megismertetését jelentette nem kis körben, hiszen a könyv három kiadásban (1978-ban, 1980-ban és 1986-ban) összesen több mint kétszázezer példányban látott napvilágot. A szerző ezúttal már a munka címében is szerepeltetheti a Szent Korona megnevezést, ugyanakkor a "magyar" jelző meghagyásával tekintettel kíván lenni azokra a magyar állampolgárokra, akik már nem érzik magukénak a történelmi idők szemléletmódját, de ugyanakkor szellemi kincsüknek tekintik nemzeti ereklyénket. Egyúttal e megnevezés a munka címében kapcsolatot teremt a régi kiadások és a mostani között. Jelen szövegünk kisebb változtatásokkal lényegében követi az első három kiadásét. A korona keletkezésének a kérdéséről szóló fejezetet az első és a második kiadást követően már 1986-ban is jelentősen bővíteni kellett. Azóta ismét jó néhány szerző próbálta megfejteni becses nemzeti ereklyénk születésének a rejtélyét. Ezt természetesen e sorok írójának is figyelembe kellett vennie, így jelen munka igyekszik a legfontosabb kutatási eredményekre reflektálni. Úgyszintén az "élet írta tovább" a Szent Korona-eszme történetét 1989 után. Az új kiadást átolvasva erről is tájékozódhat az olvasó. Remélve, hogy az előző kiadások óta felnövekedett nemzedék is örömet talál a munkában Lectori Salutem! Budapest, 1996. február 15. a Szerző