A magyar autó

Egész generációk nőttek fel úgy Magyarországon, hogy csak álom maradt számukra a hazai gyártású személyautó. Nincs rá szükség, kapunk eleget a szomszédos országoktól - volt a magyarázat, megfejelve a magyar haszonjármű-ipar teljesítményét túlértékelő nyilatkozatokkal. S közben nem sok szó esett arról, hogy a múlt század első felében milyen jelentős próbálkozások történtek Hora Nándor, Szám Géza, Bory József, s legfőképpen Csonka János tevékenységének köszönhetően. És milyen kiváló gyárakra lehettünk büszkék: a MARTA, a MÁG, a Röck, a Rába automobilok világszínvonalúak voltak, és nem maradt el tőlük a tehergépkocsik és az autóbuszok színvonala sem. A második világháború után szinte komikus módon a törpeautó-gyártás volt az egyetlen számottevő nekirugaszkodás, ám büszkék lehettünk a Csepelekre és az Ikarusokra egyaránt. Erről a korszakról, a nagyjából száz évről, amely a XIX. század végén történt első magánjárók konstruálásától az 1990-es években az Opel, az Audi és a Suzuki révén újjáéledő autógyártásig eltelt, szinte mindent megtudhatunk Zsuppán István könyvéből, amely a hasonló címet viselő korábbi munkájából bővített, átdolgozott kiadása.