A magyar káosz

Szabó Dezső szellemi hagyatéka körül máig nem csituló viták zajlanak a magyar irodalmi közéletben. Annak, amit a Nyugat első nemzedékének mindenkivel hadakozó, magányos farkasa az irodalom különböző műfajaiban létrehozott, szenvedélyes hívei és konok kritikusai voltak s vannak ma is, de abban talán rajongóinak és ellenzőinek is a véleménye megegyezik, hogy az emberi habitusához és írói alkatához leginkább illő irodalmi műfajban: a pamfletben maradandó írásokat alkotott; halhatatlanult. Okkal nevezte tehát már a húszas évek vége felé egyik kor- és pályatársa "a pamflet Michelangelójának" Szabó Dezsőt, mert ahogyan ez a kötet - legjelentősebb gúnyiratainak a gyűjteménye - is bizonyítja, "már a kortársak is tudták: igazán a pamflet műfajában nagy ő. Nemritkán hasonlították Magyari Istvánhoz, Pázmány Péterhez, a reformáció szenvedélyes és nyelvileg erőteljes, képeikben változatos és elveikben szilárd vitaíróihoz" - mint ahogyan monográfusa, Nagy Péter írja róla a pamfletíró szellemi portréját és útját megrajzoló bevezető tanulmányában.