A magyar műemlékvédelem korszakai (tanulmányok)

ELŐSZÓ I. Definíciók: A magyar műemlék szó a 19. század leleménye, a német Kunstdenkmal kifejezés tükörszavaként vált használatossá, s nem abban az értelemben, mint franciául a monument historique, angolul a historical monument (ami némi gondot okoz a nem esztétikai minőségük, hanem a történelmi - esetleg hűlt - helyszín-mivoltukban jelentős objektumok kezelésében). A mű előtag (akár a német Kunst) tudvalevőleg kétértelmű, jelenthet "mesterségest" (pl. műanyag), de lehet a "művészet" szó rövidítése is. Egy hídról pl. két értelemben mondható, hogy műtárgy: mint mérnöki létesítményről és mint esztétikai objektumról, "műalkotásról". A műemlék szó magyarul "művészeti emlék" értelemben használatos, ezzel szemben az emlékezetnek szánt, szándékosan emelt létesítmény neve - a megkülönböztetés más nyelvi kultúrákhoz képest páratlan lehetőséget nyújtva - emlékmű, ahol sem az "emlék" előtag (ti. nem tárgyat jelöl, hanem gondolkodási folyamatot, az emlékezést), sem a "mű" utótag (ti. ebben az összetételben mesterséges létesítményt jelent) nem ugyanolyan értelemben szerepel, mint megfordítva. A műemlék = művészeti emlék definicióból következik, hogy létezésének szférája a művészet, az az elvont, az újkori európai kultúrában kialakult gyűjtőfogalom, amely az esztétikai értékükben megbecsült emberi produktumokat foglalja magába. A műemlék nem rendelkezik olyan objektív tulajdonságokkal, amelyek azzá teszik, hanem az esztétikai értékítélet deklarálja a művészet részeként. Ebben az értelemben szellemi természetű: csak az a műemlék, amiről mint a művészet részéről gondolkodunk, s mihelyt megszűnik ez a kontextus, nincs többé műemlék sem. Az újkori művészetfogalom egyik leglényegesebb sajátossága történetisége, amely a reneszánsz óta a művészetnek mint haladásnak, a művésznek mint versengő alkotónak elképzelésében nyilvánul meg. Ezért a műemlék valóságos élettere a művészettörténet: Winckelmann óta az egyetlen változóként tételezett művészet egységes és összefüggő történelme. Vissza TARTALOM Marosi Ernő: Műemlékvédelem - az örökség hagyományozása 9 Cs. Plank Ibolya - Csengel Péter: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága és a magyar műemlékvédelem kezdetei 21 D. Mezey Alice - Szentesi Edit: Az állami műemlékvédelem kezdetei Magyarországon. A Central-Commission zur Erforschung und Erhaltunk der Baudenkmale magyarországi működése (1853-1860) 47 Valter Ilona: A Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottsága és annak működése (1858-1872) 69 Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922) 79 Granasztóiné Györffy Katalin: A Műemlékek Országos Bizottságának tevékenysége a trianoni békekötés után (1920-1934) 145 Bozóki Lajos: Politika és tudomány. A Műemlékek Országos Bizottságának megújulása Gerevich Tibor irányítása alatt (1934-1945) 171 Fülöp Csilla: Átmenet és újrakezdés (1945-1949) 191 Kaiser Anna: A közjó szolgálatában. A Műemlékek Országos Bizottsága és a főváros 203 Váliné Pogány Jolán: Az építészeti tárgyú rajz és grafika az OMvH Tervtárának tükrében 227 Granasztóiné Györffy Katalin: Bevezetés "A magyar műemlékvédelem első évszázada 1846-1949" kiállításhoz 235 A kiállítás műemlékjegyzéke - Összeáll. Bozóki Lajos - Fülöp Csilla - Granasztóiné Györffy Katalin 237 A Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága és a Műemlékek Országos Bizottsága tisztségviselői és tagjai (1872-1949) - Összeáll. Granasztóiné Györffy Katalin