A magyar néphit boszorkánya

Szendrey Ákos, az 1965-ben elhunyt kiváló etnográfus műve eredetileg kandidátusi értekezésnek készült,s mind ez ideig csak az Akadémia kézirattárában volt hozzáférhető. Pedig igazi kultúrtörténeti csemege ez a boszorkányokról szóló - eddig legteljesebb - ,,értekezés", amelyet haszonnal és élvezettel forgathatnak a szakemberek és az érdeklődő olvasók egyaránt. Hiszen ki ne lenne kíváncsi arra, milyen is a ,,magyar boszorkány", amely még csak nem is hasonlít a mesék vasorrú bábájához? Ki ne olvasná szívesen, hogyan lehet megszerezni ezt a titokzatos ,,tudományt", hogyan lehet felismerni a rontót, s milyen módokon történhet meg a ,,boszorkányutazás"? Kit nem ,,babonáz meg", hogy megtudhatja, mely vidékeken kiket tartottak boszorkánynak, azok hogyan rontottak-kötöttek-varázsoltak, s hogy miért éppen sóval, fejszével, gatyamadzaggal lehet védekezni ellenük? Könyvében Szendrey Ákos - a régi idők szórványos feljegyzései, a boszorkányperek jegyzőkönyvei és az újabban feltárt néprajzi adatok alapján - összegzi, elemzi és rendszerezi a bűbájosokhoz kapcsolódó sokrétű, színes hiedelemanyagot.