A magyar öntudat kistükre

Önismeret a bölcseség kezdete, de a haladásé is. Nehéz feladat megismerni magunkat. Nemzeti multunk hagyományai, amelyeket az iskolában ismerünk meg, vallásunk és nemzetiségünk szeretete, amelyet a családi körben, talán már az anyatejjel szívunk magunkba, társadalmi környezetünk és még sok más tényező, mind belekapaszkodnak az önismeret magasságai felé törekvő lelkünk szárnyaiba és lefelé húznak bennünket. Szigorúan ítélünk meg másokat, megbocsátóak vagyunk a magunk gyarlóságaival szemben. Csekély értékeinket hatványozottan látjuk. Sokat akarunk, keveset adunk... Így a mérleg sohasem juthat egyensúlyba. Legyünk szerényebbek a kívánságokban és adakozzunk lelki értékeinkből bőkezűen, amint azt a múltban oly sokszor megtettük. Hogy a világnak haszna legyen belőlünk, nagyobb értékre törekedjünk és tanuljuk meg, hogy csak magyarságunk által vagyunk értékesek. Ez a kis tükör éppen erre igyekszik minden lapján rámutatni. ,,A fejlődés alapjait csak magunkban keressük" ... ,,Csak az a mienk, amit önerőnkből értünk el"... ,,Sohasem jött létre nagy dolog ott, ahol a nemzet munkásai nem önmagukban, hanem másban bíztak" ... ,,A nemzeti nagyság alapja csak magában a nemzetben van"... Gróf Széchenyi István szavai ezek, amelyekből világosan csendül ki az ő Istenbe vetett hite: Segíts magadon, az Isten is megsegít!