A magyar széppróza története szemelvényekben

A magyar széppróza története szemelvényekben úttörő munka. Külföldön sincsen még ilyen rendszerű prózai gyüjtemény. Ha valamely antológia, ez méltán igényelheti, hogy elsősorban a benne levő anyagot vegyük figyelembe s ne a kimaradt nevek miatt szálljunk perbe. Baránszky-Jób László szempontjai nem engedhették, hogy minden valamirevaló író szerepeljen; más, mint fejlődéstörténeti, stílus tekintetében fontos rész nem kerülhetett bele az így is nagyon kiszélesedett keretekbe. Sokszor azonos vagy rokon stílussajátságok közt is válogatni kellett. A terjedelem nem mindig az érték fokát jelenti; vannak írók, akiket néhány sor már egész mivoltukban megmutat; némelyek, nem egyszer éppen a másodsorban állók, több helyet kívántak, egyéniségük, írásmódjuk természete szerint. Hogy milyen nehéz félezeregynéhány lapon összefoglalni egy műfajt, mélyben egyetlen író munkássága is átlag ötven kötetnyi: szükség télen bővebben fejtegetnünk. A legfőbb útvonalak mégis megtalálhatók. Ami magát az áthidalás, magyarázat szerény formájába öltözött tanulmányt illeti, mindenütt a szemléltetés szelleméhez igazodott. S ha az elmélet nem szólhat is egyszerre mindenkihez, az idézetek fejlődéstörténeti jelentőségűek