A magyar térképészet nagyjai - Die Grossen der ungarischen Kartographie

KÉPGARANCIA: Alba Litera saját képek Alcím: Lipszky János, 1766-1826, Mikoviny Sámuel, 1700-1750 Kiadó: Országos Széchenyi Könyvtár Kiadás éve: 2001 Oldalszám: 306 Kötés: Fűzött, keménytáblás Nyelv: Magyar, Német Állapot: Hibátlan, Újszerű ISBN: 9632004310 Méret: 20,5 cm x 29 cm Mikoviny Sámuel (1700-1750) fellépését a magyar térképészetben térképtörténet-írásunk több okból is korjelzőnek ítéli. A Tabula Hungariet elkészítő Lázárral (?-?) és Johannes Honterusszal (1498-1549) tulajdonképpen megszakad a magyar polgári térképezés fonala, sőt lényegében a magyar térképezés is. az ország területe csak 1723-ban szűnt meg teljes egészében török hadszíntér lenni. Akkor indulhatott új útjára a magyar polgári térképzés. Mikoviny, amikor 1735-ben megjelentette az első megyei térképét, amely már helyszíni felvételen alapult, nemcsak a matematikailag felépített térképek korszakát nyitotta meg a kartográfiában, hanem egyúttal lezárta az előző két század hadi célzatú térképészetét is. Az akkor újraszerveződő polgári hatóságok számára - és kulturális célzattal - készült térképek korszaka nyílhatott meg. Ezért Mikoviny Sámuel neve is kétségtelenül korhatározó a magyar kartográfia történetében. A felvilágosodás kibontakozása a 18. században további impulzusokat adott a térképészetnek. A térképészeti irodalom nyelve jóformán a francia lesz, a reneszánsz latinja után a művelt Európa újra közös nyelvre talál. A topográfiai térképezés módszereit illetőleg Franciaország lesz a nagy mintakép. A magyar térképészet Mikoviny Sámueltől Lipszky Jánosig 7 Lipszky János 11 Mikoviny Sámuel 133