A marrizmus-szindróma. Sztálinizmus és nyelvtudomány

1950-ben Ny. Ja. Marr grúz-szovjet nyelvész évtizedek óta magasztalt ,,új tanítása a nyelvrol" heves diszkusszió tárgyává vált a Szovjetunióban, mégpedig nem valamely illetékes szakmai folyóiratban, hanem az állami életet minden ízében kizárólagosan irányító Kommunista Párt központi orgánumában: a Pravdában. A vita csúcspontján maga a legfelsobb politikai tekintély, Ioszif Visszarionovics Sztálin nyilvánította ki lesújtó véleményét. Marr tanítása, melyet a hivatalos ideológia addig az egyetemes lingvisztika, egyszersmind a szovjet tudományosság egyik legragyogóbb teljesítményének deklarált, Sztálin megfellebbezhetetlen állásfoglalása nyomán az egyik pillanatról a másikra az egyetemes kiátkozás sorsára jutott. Megszégyenültek és megigazultak ettol fogva versengve kárhoztatták a marrizmus tévtanait, s zengték Sztálin korszakalkotó gondolatainak dicsoségét. Több mint fél évszázad telt el azóta, sok minden átértékelodött, de az 1950-ben történtek megítélésében a tudományos közvélemény máig sem jutott teljes konszenzusra. Inkább annak vagyunk tanúi, hogy a marrizmus-vita tudománytörténeti toposszá, sot, mítosszá merevedett. Lényegét és valóságos körülményeit nemcsak kortárs megéloi, de az utókor elol is elleplezik a nem ismert tények, az eloítéletek és hagyományozott sommás ítéletek. Ez a könyv, mely a téma elso magyar nyelvű, de a nemzetközi irodalomban is legátfogóbb monografikus feldolgozása, minden eddigi ábrázolásnál részletesebben tárja fel a marrizmus és az antimarrizmus történetét. Itt olvasható eloször a marri tanok áttekintheto szemelvényes összefoglalása magyar nyelven, a szerzo részletes bírálatával. A Pravda-beli cikkek összefüggo ismertetésére és értékelésére most kerül sor eloször a magyar szakirodalomban. A könyv tárgyilagosan ábrázolja mind Marrnak és híveinek, mind ellenfeleiknek személyes pályáját, mindkét tábor egyes képviseloinek tragikus sorsát a harmincas évek végi nagy terror idoszakában, tisztázza tudomány és politikum valódi felelosségét e történésekben. Igyekszik felderíteni az 1950-es vita eddig részben tisztázatlan háttéreseményeit is. Különösen érdekes tanulságokkal szolgál az utóbbi évtizedben hozzáférhetové vált archívumok (SzKP KB, Agitprop) ide vonható anyagának bemutatása, eddig még Oroszországban sem publikált dokumentumok ismertetése. A könyv nemcsak nyelvészek érdeklodésére tart igényt. Történészek számára is újszeruen és az eddigieknél részletesebb ábrázolásban tárja fel Sztálin részvételét a marrizmus-vitában. Politika- és tudományhistorikusok egyaránt tanulságosnak találhatják az ötvenes évek tudományos vitáinak vázlatos ismertetését. Sztálin nyelvtudományi munkásságának tartalmi elemzése a filozófusnak, a marri tanok tipológiai jellemzése a tudományelmélet kutatójának is figyelmébe ajánlható. Hogy a kötet egész tematikája a legtágabb értelemben vett ruszisztika illetékességi körébe vág, nem is szorul bizonyításra.