A második Váratlan szerelem-La seconde surprise de l'amour

Marivaux (1688-1763) személye és életműve szinte teljesen ismeretlen a magyar nagyközönség előtt. Vígjátékíróként nevét elhomályosítja a nagy előd, Moliére népszerűsége, regényíróként a mai olvasók a Balzacot megelőző, kissé ódivatúnak ítélt szerzők közé sorolják. Pedig Marivaux mindkét műfajban maradandót alkotott, sőt, Beaumarchais mellett a 18. századi francia irodalom legkiválóbb színpadi szerzője volt. Összesen harminchét darabját ismerjük, melyek egy kivételével mind vígjátékok, köztük hatalmas színházi sikerek, a kor legnagyobb művészeinek előadásában. Mint minden francia drámaírónak a 17. és 18. század fordulóján, Marivaux-nak is meg kellett küzdenie a nagy klasszikus szerzők nyomasztó hatásával. A vígjáték területén Moliére megkerülhetetlen autoritásnak tűnt, bizonyság erre számos kortárs komédiaíró munkássága. Ami Marivaux-t illeti, igyekezett nagyon tudatosan szakítani a moliére-i hagyománnyal, és a jellemvígjáték helyett megalkotta a lélektani komédiát. Műveinek állandó témája a szerelem, és különösképpen annak kibontakozása. A ,,váratlan szerelem", vagyis a szerelem meglepetésszerűsége (la surprise de l'amour) nem pusztán a darab címe, hanem maga a marivaux-i vígjátékkoncepció lényege. A cselekmény arról szól, hogy miként ébred rá egy fiatal nő és egy fiatal férfi arra, hogy szeretik egymást. Marivaux műveinek túlnyomó többségét prózában írta, s ez formai szempontból szintén a klasszikus komédiától való elfordulását jelenti. A közel negyven színdarabból mindössze három verses, ezek is a legkorábbiak, amikor az ifjú szerző valamelyest még a nagy elődök hatása alatt állt. A szereplők által megjelenített eltérő társadalmi rétegek nyelvi azonosítására elődeinél gyakrabban és tudatosabban alkalmazott különböző regisztereket, dialektusokat. Mint a lélektani komédia megteremtője, Marivaux az érzelmek ábrázolásához nyelvi újításokat vezetett be, kitalált bizonyos szavakat, melyek azóta meghonosodtak a francia nyelvben.