A mecset ura

Az iráni kisvárosban, Szenedzsánban a mecset mellett áll egy ház. Évszázadokon át az ebben lakó családok jelölték ki az imámot, és határozták meg a közösség mindennapi életét. Ám az Amerika-barát sah és a radikális Khomeini ajatollah összecsapása ezt az ősi helyzetet sem hagyja érintetlenül. A ház ura, a módos szőnyegkereskedő, Aga Dzsán tétlenül nézi, amint a történelmi idők felborítják mindazt, amiben addig szilárdan hitt. A történetet mint egy perzsa szőnyeg mintáit szövi egybe Abdolah, és közben lélekben is elrepít Irán varázslatos, mégis igen kemény és szigorú erkölcsű világába. Magával ragadó regény, amelyet a kritikusai úgy illettek, hogy a ,,szenedzsáni Száz év magány". ,,Az élet nem mindig egyforma arcát mutatja, sose feledd, hogy mindennek oka van. Ha valaki panaszkodhatna, az Müezzin, hiszen vakon született, de ő nem panaszkodik, ilyen a teste, és kész, ő elfogadja, és mi is elfogadjuk. Látni nem lát, de nagyon jó a füle, rendkívül érzékeny a keze, a két lába pedig megjegyzi az utat. Szerintem egyébként mindent lát, még azt is, amit mi nem láthatunk. Ne sírj, leányom! A fiad az élethez tartozik, és boldog vagyok, hogy itt van, ajándéknak tekintem a ház számára, egészen komolyan mondom, szükségünk van rá, máskülönben biztosan nem kaptuk volna. Sok száz ember lakott ebben a házban. Nem ez az első alkalom, hogy szokatlan lény született e falak között. Higgy az életben, a fiadra valamiért szükségünk van, máskülönben nem kaptuk volna!"