A melankolikus forradalom (De melcholieke revolutie) - Törő Krisztina Noémi fordításában

Fülszöveg Lieve Joris, a Hollandiában élő belga-flamand írónő ma Európa egyik legjelentősebb "utazási írója"; ez a magyar irodalomban viszonylag kevésbé honos műfaji megjelölés azt a fajta irodalmat jelöli, amely egyként tartalmazza az útleírás, a riport, a történeti és szociográfiai esszé és a történetmesélés elemeit, előadásmódja regényszerűen cselekményes, eszközei egyértelműen szépirodalmiak. Joris maga "non-fiction regénynek" nevezi a maga sajátos műfaját. Könyveinek jelentős része Afrikáról és a Közel-Keletről szól, több jelentős irodalmi díj nyertese, műveit számos nyelvre lefordították, világszerte kiadják és olvassák. A melankolikus forradalom című riportkötete, amely több kiadást ért meg, és ugyancsak jelentős irodalmi díjakat nyert, az 1989-90-es magyarországi rendszerváltás krónikája, és annak 20. évfordulója alkalmából jelenik meg magyarul. A szerző Konrád György műveinek hatására látogatott ide, aztán magával ragadta a rendszerváltás sodró hangulata, és 1989 és 1990 tavasza között négyszer járt Magyarországon. Felemelő pillanatok, tragikus események, és melankolikus hangulatok szemtanúja és résztvevője lesz. Írók, filmrendezők, szociológusok, ellenzéki politikusok, értelmiségiek, tragikus sorsú "átlagemberek" történeteit hallgatva próbálja megfejteni az akkori és korábbi Magyarországot. Nemcsak a budapesti értelmiségi és művészvilág érdekli: részt vesz választási gyűléseken, gondolkodás nélküli bekéredzkedik vidékre vagy épp a forrongó Romániába tartó autókba. Beszélgetéseken keresztül vagy rövid, pontos leírásokkal, finom kritikával mutatja be az akkori demokratikus ellenzék vezetőit, portrét rajzol a legjelentősebb írókról, művészekről. Ugyanakkor igyekszik feltérképezni az egész magyar politikai palettát. Miközben a "keleti blokk" építménye recseg-ropog, Joris egyre pontosabban látja, milyen mélyen határozta meg a negyven évig tartó rezsim, a háború, és az azt megelőző korszak az emberek életét és gondolkodását, felismeri a magyar társadalom egyre láthatóbbá váló törésvonalait, megosztottságát. "Szereplői" hol már-már romantikus hősök, hol nagyon is esendő, néha már komikus figurák, magatartása távolságtartó, ugyanakkor empatikus. Könyve nem nosztalgia tárgya, hanem figyelemre méltó olvasmány, hangsúlyai különösen az elmúlt húsz év fényében válnak jelentőssé.