A mester én vagyok

Füst Milán 1932-ben keletkezett írása páratlanul izgalmas, számos regénytechnikai újítást megelőlegező kísérlet, nemcsak az író pályáján, hanem a magyar epika történetében is. Az egyes szám első személyben megszólaló doktorkisasszony főszereplője és egyúttal lejegyzője is egy külső és belső történésnek: naplójegyzeteiben a sokszorosan összetett férfi-női viszony merész megközelítésben fogalmazódik meg. "Nem posztumusz regény, hanem megtagadott kézirat, elkésett edíció. Bizonyára ma sem kelt majd értékéhez, újdonságaihoz méltó visszhangot. Holott a stilisztikán, jambusbeszéden túl a legizgalmasabb esztétikai vitákat, felismerést kelthetne. Nem ismerek a magyar irodalomban még egy könyvet, mely a regényről vallott felfogásunkat így megkérdőjelezné." (Bikácsy Gergely)