A mítosz emlőin - Írások a világirodalomról I.

"Nem én vagyok az első magyar kritikus, akit a görög irodalom annyira megbabonázott, hogy elkövette érte a legnagyobb tanulmányírói botlást: - irodalomtörténetet készült írni. Péterfy görög irodalomtörténetét a pisztolygolyó lőtte szét, az enyémet az állhatatlanság. Az állhatatlanság-e vagy a pártosság, nem tudom. Még megvan a nagy könyv, amelybe olvasmányaimat, mint "anyagot" próbáltam behordani. (...) Egy vérbeli irodalomtörténész könnyen megállapíthatná e feljegyzésekből, hogy a nagy nekikészülődés ellenére sem remélhettem, hogy valaha komoly irodalomtörténet kerüljön ki a kezemből. Az anyaggyűjtés aránytalanul haladt; költők meghíztak, költők elsorvadtak; egyes korszakok üresen maradtak, mások kidagadtak kartoték lapjukról. Hérodotosz tízszer akkora legény lett, mint Thuküdidész, s Arisztophanész. Felhői elnyelték a szónokokat. A bejegyzések is csakhamar levedlették tudományos higgadtságukat, lírai részletek, indulatos kitörések verték fel a nyilvántartó nyugalmát, s nemigen lehetett bízni benne, hogy Arisztophanész erkölcseiről azzal a pártatlansággal tudjak ítélkezni, melyet a görög irodalomtörténészektől megkövetelünk. (...) Tanulmány és vallomás különös szövődése ez a néhány oldal."