A monetáris politika a nagy válságtól az ingatag pénzpiacokig

A hetvenes évek második felében nyilvánvalóvá vált, hogy az évtizedek óta folytatott inflációs monetáris politika lehetőségei kimerültek, a továbbiakban a teljes foglalkoztatottság elsősorban monetáris politikával való fenntartása már csak az infláció olyan felgyorsulásával lett volna lehetséges, amely középtávon akár a pénzrendszer szétzilálásával is fenyegetett. Miután a gazdaságpolitika addig ismert és használt fő eszköze - az összkereslet szabályozása monetáris és fiskális politikával - a továbbiakban már nem működött elfogadható hatásfokkal, a fejlett világ néhány országa hosszabb-rövidebb ideig még kísérletezett a keresletszabályozó monetáris és fiskális politikát kiegészíteni olyan eszközökkel, amelyek szélesebb körű és mélyebb állami beavatkozást jelentettek a piacgazdaság mechanizmusaiba (ár- és jövedelempolitika, fejlesztéspolitika stb.). A nyolcvanas évtized kezdetétől azonban a fejlett világ egyértelműen az ellenkező irányba fordult: a meghatározó országokban - mindenekelőtt Amerikában és Angliában - végbement konzervatív politikai fordulatnak megfelelően, a gazdaság és a pénzügyi szféra gyorsuló deregulációjára és liberalizálására került sor; a kilencvenes évtizedben pedig a liberalizáció - a nemzetközi szervezetek erőteljes közreműködésével - általánossá vált a fejlődő világban, benne a volt szocialista országokkal. Jelen tanulmány a pénz és a monetáris politika szerepének ezeket a változásait követi.