A múlt születése - A hódító iszlám

KÉPGARANCIA: Alba Litera saját kép. Író/Szerző: Michael Rogers Fordító: Pálvölgyi Endre Sorozat: A múlt születése Kiadó: Helikon Kiadó Kiadás éve: 1987 Oldalszám: 170 Kötés: Vászon, védőborítóban Nyelv: Magyar Állapot: Jó ISBN: 9632075196 Méret: 21,5 cm x 28 cm Az Ezeregyéjszaka meséinek színterét elénk varázsló építészeti emlékek - mecsetek, kegyhelyek, paloták, minaretek, sivatagi várkastélyok, citadellák, fürdok- leírása szolgál keretül a szerzo számára, hogy megismertessen bennünket az iszlám kialakulásával, villámgyors terjedésének titkával, a hatalom gyakorlását elosegíto politikai és intézményrendszer kialakulásával. Elkalauzol a nem mohamedán hituek számára tiltott övezetbe, ahol évszázadok óta a Kába áll, az a fekete lepellel borított kocka alakú építmény, amelyben a legendák szerint a bibliai Ábrahám lábnyomát orzo Fekete ko található, továbbá a Salamon temploma helyén épült jeruzsálemi Sziklamecsetbe, s az alkudozók zsivajától hangos szúkokba, az útvesztokhöz hasonló bazárnegyedekbe. A gazdagon illusztrált könyv lapjain egy különös világ tárul fel, amelynek kultúrája kevéssé ismert a magyar olvasó elott, éppen ezért nyújtanak hasznos eligazítást a térképek, rekonstrukciós rajzok és az arab fogalmakat, elnevezéseket megmagyarázó kislexikon. Az iszlám mindenekelott rendkívül gyors elterjedésérol nevezetes. Születését a 622. esztendore teszik, ekkor települt át Mohamed Mekkából Medinába. Még két nemzedéknyi idore sem volt szükség, és az egyik irányban már eljutott az Atlanti-óceánig, a másikban Közép-Ázsiáig. Nem kevésbé rendkívüli, hogy az ily gyorsan meghódított területekre - az európai országok kivételével - utólag is mindenütt nagy hatást gyakorolt, s késobb Dél-Ázsiában és Afrikának a Szaharától délre eso vidékein is elterjedt. Történelme folyamán számos eltéro hagyományú, szokású és nyelvu nép került a hatása alá. Joggal vetodik fel tehát a kérdés, vajon létezik-e egyáltalán olyan közös kultúra és muvészet, amelyet indokoltan iszlámnak lehet nevezni. Ez a könyv úgy igyekszik megválaszolni ezt a kérdést, hogy az írásos források fényében vizsgálja azokat a helyeket és emlékeket, amelyek az iszlám történetének elso nyolcszáz esztendejébol fennmaradtak, tanulmányozza magukat az épületeket, azok alaprajzát, elrendezését, stílusát és díszítését. Az újabb régészeti kutatások ellenére még mindig sok tennivaló vár az ásatókra. Az iszlámmal foglalkozó régész legfontosabb vizsgálati anyaga a máig megorzodött emlékek. A modern tudomány ma már képes arra, hogy a hozzáférheto nagyszámú, változatos forrásból szerzett tények és adatok megfelelo értékelése révén felidézze a középkori iszlám múltat, de ezek a szakmunkák nem a nagyközönséghez szólnak. Vannak ugyanis leküzdhetetlen akadályok: a régész leírhatja, milyenek voltak az épületek, ám az intémények, amelyek helyet kaptak bennük,nem mindig fejlodtek velük összhangban. Az intézményeket tehát a történészeknek vagy a jogtudósoknak kell értelmezniük. Mivel az iszlám mélységesen konzervatív vallás, sok minden kiderül abból, hogy milyen újításokat utasít el. Kedvezo esetben a jogi és történeti források teljesebbé teszik a fennmaradt építészeti emlékek és a rajtuk látható feliratok tanulmányozása során szerzett tudásunkat. A korabeli Bagdadból azonban, amely 1258-ig az Abbászida kalifátus székvárosa volt, jóformán semmi sem maradt, az egykori várost a középkori topográfusok leírásaiból ismerjük. A keleti kalifátusnak (Masrik) is csupán néhány nagyvárosában - Sirázban, Nisápúrban vagy Mervben - orzodtek meg emlékek. Ami pedig a tunéziai Kairouánt, Córdoba után a nyugati iszlám (Maghrib) második legnagyobb középkori városát illeti, történeti forrásait még nem dolgozták fel megfeleloen.