A musza dagh negyven napja I-II.

Az első világháború idején az oszmán-török birodalom nacionalista vezetői pusztulásra ítélték a keresztény örmény népet: deportálás ürügyén nemlétező rendeltetési helyre, a sivatagba, a semmibe űzték ki őket otthonukból. Hét kisázsiai falu ötezer főnyi népe a halálba vezető vándorút helyett a Ciprussal szemközti tengerparton emelkedő Musza Daghra, "Mózes hegyére" menekült, és többször visszaverve a kiképzett török katonaság ostromát, negyven napig tartotta magát, míg egy francia hadihajó fel nem vette s ki nem szabadította őket. Ez az 1933-ban megjelent, mélységes humanizmussal áthatott, szép regénynek a történelmi magva. A céltudatos helytállás, a gyűlöletes nacionalista népirtással való rendületlen szembeszegülés hőskölteménye ez a könyv, mely mesterien oldja meg az örmény nép tragikus sorsának ábrázolását anélkül, hogy egy pillanatra is ellenszenvet ébresztene a törökök iránt. Ellenkezőleg. Hangsúlyozza, milyen kevesen állnak a könyörtelen vezetők mögött, hogy éppen a mohamedán vallás képviselői irányítják a mentőakciókat, s török parasztok segítik a pusztulásra ítélt szerencsétleneket. Eszmeisége időálló és mindenkor aktuális olvasmánnyá teszi ezt a regényt.