A nem szteroid gyulladásgátlók - A reumatológia és a gasztroenterológia közös területe - Válogatott kérdések és irányelvek

A nem szteroid gyulladásgátló szerek (fogadjuk el a továbbiakban rövidítésként mind a következőt: NSAID, NOSAC, NSzGySz, vagy amit még kitalál a találékony orvosi nyelvújítás és a rövidítések imádata) áldásos hatásúak a mozgásszervi panaszok miatt szenvedő emberek milliói számára. Az utolsó évtizedekben elképzelhetetlen gyorsasággal fejlődött ezeknek a szereknek a farmakológiája, a kezdetét jelentő acetylsalycilsav, phenylbutazon és indomethacin kifejlesztésétől egészen a jelenleg világszerte forgalomban lévő, több mint százfajta NSAID készítmény piacra kerüléséig. Furcsa paradoxon, hogy az NSAID-ok valóban hatásos mivolta majdnem hogy elsősorban a gastrointestinalis patológia fejlődéséhez adta a legnagyobb lökést (1). A gyógyszer felíróinak (és kik is ezek: reumatológusok, általános belgyógyászok, nőgyógyászok, sebészek, fogorvosok(!), legfőképpen háziorvosok és legritkábban gasztroenterológusok) - ha gondolkodnak is - az NSAID kezelési javaslat mindig súlyos dilemmát kell jelentsen. Meg kell(ene) találniuk az egyensúlyt a nem szteroid gyulladásgátlók határozottan jótékony hatásai és a potenciálisan rendkívül komoly gastrointestinalis mellékhatások, elsősorban az NSAID-indukált fekélyes laesiok kockázata között.