A néma levente-Egy fillér

A néma levente alapötlete - egy reneszánsz anekdota - ifjúkora óta foglalkoztatta Heltai Jenő képzeletét. Egyszer hozzá is kezdett, hogy színjátékká formálja, de abbahagyta. A harmincas években vette elő újra, és megírta legsikeresebb, legtöbbször játszott és legtöbbet emlegetett színpadi játékát. Látványos, hatásos jelenetezése, bravúros verselése, könnyed játékossága, kedves humora, nem utolsósorban pedig rejtett iróniája mindig vonzotta a közönséget, és vonzza ma is. Az Egy fillér prózában írt drámai költemény. Heltai majdnem hetvenéves volt, amikor 1940-ben bemutatták ezt a különös művét, a sikeres és termékeny szerző legköltőibb és minden bizonnyal legjelentősebb színpadi alkotását. Az Egy fillér minden tekintetben különbözik Heltai verses színjátékaitól is, társadalmi vígjátékaitól is. Ebben már nem hatásosságra, látványosságra törekszik, hanem a művész felelősségét hangsúlyozza, akárcsak öregkori költészetében. A színpadi szerző Heltai ebben a drámájában érkezett el művészete csúcsaira, arra a színvonalra, melyet legjobb novelláiban, legjelentősebb regényeiben korábban már elért