A néphatalom védelmében

A "tragikus októberi események" kifejezés hallatán minden magyar ember 1956 őszére gondol. Aki pontosan tájékozott az eseményekről, az tudja, hogy 1956. október 23. és november 4. között ellenforradalom zajlott Magyarországon, melynek társadalmi célja volt a munkáshatalom felszámolása, a szocializmus építésének a megakadályozása. Ugyanakkor tudjuk, hogy ez egyben a magyar nemzet tragédiájaként is számon tartható, hiszen nem feltétlenül kellett bekövetkezni a véres eseményeknek, magyar emberek lelték halálukat az összecsapások során és súlyos anyagi, erkölcsi károkat szenvedett el a magyarság. Ezek az "események" azóta is foglalkoztatják az embereket és egyre inkább a történészeket is. Nagy szükség van a tények feltárására, mert a Nyugatra "menekült szabadságharcosok" elöntötték az újságokat és a könyvtárakat is emlékezéseikkel, melyek "dicsőséges forradalomként" szabadságharcként" emlegetik az 1956. őszi magyarországi eseményeket. A "szabadságharcos visszaemlékezésekben" nagyon sok szó esik a magyar fegyveres erők helyzetéről és magatartásáról 1956 őszén. A legegyszerűbb kifejezések úgy szólnak, hogy a Néphadsereg "átállt a felkelő fiatalok" oldalára és a "szabadságharc hadserege" lett. Néhány Nyugatra menekült áruló tiszt - a maga igazolása érdekében - az egész Néphadsereget igyekezett bemocskolni visszaemlékezéseiben és "tanulmányaiban". Hosszú éveken át nem fordítottunk figyelmet ezekre a rágalmakra, hiszen a szocialista konszolidáció megteremtésével, megszilárdításával, a társadalom sebeinek gyógyításával voltunk elfoglalva. Évtizedekig nem szólaltattuk meg a tényeket, a dokumentumokat. Az ellenforradalmi "visszaemlékezések" ezért igaznak tűntek. Ma már nem hallgatunk. Megszólaltatjuk a dokumentumokat: a tények beszélnek a Néphadsereg, a Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek a helytállásáról az ellenforradalommal vívott harcban. Ma már nem névtelenek azok a hősök, akik életüket áldozták, vérüket hullatták a szocialista Magyarország védelmében.