A nő a XVIII. században I-II.

Kis Helikon 15.: Fordította és átdolgozta: Wildner Ödön - Kis Helikon 16.: Fordította és átdolgozta: Fábry Rezső ELŐSZÓ A XVIII. században a leány születését a család nem fogadja örömmel, ünnepi dísszel. A szülők szivét nem tölti el diadalmi mámor. A leánygyermek ,,áldás", melyet szinte csalódásnak vesznek. Nem az a szülött ő, akit az apák és anyák büszke reménye várt és sóvárgott ebben a saliai törvények uralma alatt álló társadalomban: nem a család törzsének fenntartására, neve továbbvitelére, hivatalai, vagyona megőrzésére hivatott örökös. Az újszülött csak leány s a bölcső előtt, amelyben csak egy nő jövője nyugszik, hidegen marad az apa és szenved az anya, mint az a királyné, aki dauphin-t, trónörököst remélt. A leánycsecsemőt a házon kívül, mihamar dajka kezére bízták. Az anya édes-keveset törődött vele, s csak később, - amikor Greuze és Áubry képei keletkeztek, - vette szokásba, hogy meg-meglátogassa a dajkánál.