A nymphenburgi herceg

A kötet novellái olykor gazdagon motivált, lenyűgöző emberi drámák, máskor komédiába hajló történetek. A szarkazmusba hajló irónia és az érzelmileg teljes azonosulást követő szolidaritás Albert Gábor novelláiban megjelenő érzelmi (vagy érzéketlenségi) skála két végpontja. A belső monológ, a lírai látomás együtt jelenik meg a groteszk és irracionális elemekkel. Változatosság és gazdagság jellemzi A nymphenburgi herceg novelláit. Bizarr és ironikus villódzásokkal teli panoptikumnak lehetünk szemlélői. Látszólag ugyan távol áll tőlünk a nemzetközileg megbecsült zsebmetsző életprogramja, mint ahogy egy kitömött állatokkal zsúfolt múzeum is látszólag kívül esik a társadalmon, vagy látszólag édeskevés köze van mindennapi életünk alakulásához a szellemi és fizikai munkát ügyesen elkerülő férfiú halálon túli szemlélődésének (ahogy a címadó novellában a "herceget" ábrázolja a szerző). Ez a "látszólag" Albert Gábor írásművészetének igazi teljesítménye: az esetlegesben, a különösben tudja megmutatni az élettel és vérrel teli igazságot.