A pilisvörösvári zsidó temető

A kortárs történeti kutatásokban egyre nagyobb szerep jut a mikrotörténeti megközelítésnek, és ennek köszönhetően az utóbbi időben a történészek komoly figyelmet fordítanak a kis közösségek, csoportok vagy éppen az egyes emberek mindennapjainak, élettörténetének feljegyzésére és feldolgozására. A kutatás irányulhat többek között egyes emberek vagy csoportok történeteinek összegyűjtésére, egy közösség, egy intézmény történetének megírására, egy-egy közösség levéltári anyagának, anyakönyveinek a feldolgozására - vagy éppen egy temető sírfeliratainak regisztrálására, történetének leírására. A legkülönbözőbb és akár leghétköznapibb írott, tárgyi és szóbeli anyagok feldolgozása is segít megérteni, hogy miként alakult az egyes ember vagy egy kis közösség élete és története a történelem változásai során. Az eredmények nemcsak új információkkal szolgálnak egy kor vagy történelmi esemény megismeréséhez, de a személyesség érzése révén a nem történész, laikus érdeklődő is közelebb érezheti magához az egyén és a közösség történetén túl az adott korszak történetét is. A zsidó közösségek múltjának kutatása az utóbbi időben számos értékes munkával gazdagította a magyarországi zsidó történelem szakirodalmát. Történészek, helytörténészek, helyi könyvtárosok, pedagógusok vagy laikusok komoly és lelkes munkájának köszönhetően többek között Békés-megye, Eger, Tiszafüred, Bács-Kiskun megye, Tokaj és Kalocsa zsidó közösségeinek múltjáról és jelenéről jelentek meg fontos munkák - hogy csak néhány kiemelt példát említsünk. A helytörténeti jellegű kutatások sorában is külön kategóriát képvisel a helyi zsidó temetők sírfeliratainak, történetének feltárása. A zsidó temetők kutatása gyakran együtt jár a temető gondozásával is, és néha személyes okok is késztetik a kutatót a temető tudományos feldolgozására. Így történt Kormos Szilvia esetében is, aki a váci és a lovasberényi zsidó temető után a pilisvörösvári temetőről írt kötetet. Az első, zsidó temetőről írott munkája alapjául szakdolgozata szolgált, a szakdolgozat pedig részben egyfajta személyes kapcsolatból született. Kormos Szilviát gyakran vitte el útja a váci status quo temető mellett, ezért választotta szakdolgozata témájául a váci temető feliratainak regisztrálását és elemzését. Ezt követték egyéb zsidó temetőkkel kapcsolatos kutatásai, beleértve a pilisvörösvári temető feldolgozását. Képzett hebraistaként Kormos Szilvia ebben a kötetben a 405 sírfelirat héber, jiddis, német és magyar feliratait is közli, összevetve a helyi anyakönyvek adataival. A statisztikák és névmutatók mellett a sírkövek motívumairól és a feliratok tipikus formuláiról, a jellegzetes sírkő formákról, az anyakönyvek tartalmáról és statisztikáiról is olvashatunk. Az adatokon keresztül azonban gyakran személyes sorsok is feltárulnak, így a nevek arcokká és személyiségekké válnak, és ha csak töredékesen is, de élettörténetekbe kaphatunk betekintést. A személyes sorsokon és magán a temető történetén keresztül pedig a pilisvörösvári zsidó közösség történetéről is képet kapunk. A kötet megjelenését a pilisvörösvári önkormányzat és a MAZSIHISZ is támogatta, és Kormos Szilviát munkája során családtagjai, diákok és kutatók segítették, az utóbbiak közül a magyarországi zsidó történelem és művelődéstörténet kiváló kutatója, Bányai Viktória lektorként és konzulensként vett részt a munkában. Az eredmény egy tudományosan magas színvonalú forrásfeldolgozás, kultúrtörténeti és vallástörténeti szempontból pedig további kutatásokra késztető, igényes kiállítású kötet.