A porban

A századforduló magyar elbeszélő művészetének egyik kiemelkedő alkotása ez a kítűnő regény. A fiatalon elhunyt Török Gyula legjelentősebb és talán legszemélyesebb műve is: a fölbomló, az életképtelenné vált osztály, a birtokos nemesség sorsát, halálos vergődését ábrázolja benne mély átéléssel, mégis csaknem szenvtelenül, komor színekkel, kegyetlen-kíméletlenül. A regény főhőse gazdag földbirtokos ifjú, aki jogászéveiben teljesen fölhagy vidékies-dzsentri életfölfogásával, és minden erejével azon van, hogy beilleszkedjék a főváros liberális-polgári világába, művelt, civilizált légkörébe. Szenvedélyes szerelme is a fővároshoz köti, de családi okokból vissza kell térnie falujába, hogy a gazdátlan birtokot rendbe tegye. Hamarosan rá kell döbbennie, hogy vidéken nem alakíthatja ki azt a tág látókörű, polgárosult életformát, melyet Pesten megismert és megkedvelt; a falu, a vidéki kisváros lehúzza, magához köti, akaratát megbénítja. Szárnyaszegetten, magányosan, tehetetlenül vergődik, csak vágyai törnek a magasba, de céljait megvalósítani nincs ereje.