A repülő egyetem professzora

Szabó Miklós neve egyaránt összefonódik a demokratikus ellenzék történetével és az MTA Történettudományi Intézete rendszerváltás előtti hétköznapjaival. Utóbbi volt a főállású munkahelye, ám hivatása művelését a Kádár-korszak második felében mintegy megkettőzte. Kevesekhez hasonlóan lett egyike a legalitás és illegalitás határán lavírozó értelmiségieknek, tevékenységét - saját szavaival - szétválasztva ,,egy hivatalos és egy nem hivatalos részre". Szakmai munkásságából kiindulva lett fajsúlyos politikai gondolkodó. Nevéhez kötődik az újkonzervativizmus magyarországi újrafogalmazása, s a maga idején még tabunak számító olyan tárgykörök, mint a Szovjetunió és a kommunista párt történetének újraértelmezése, illetve 1956 forradalomként való elbeszélése. Utóbbiakhoz katedrát az ún. második nyilvánosság biztosított számára: Budapesten és Szegeden a Repülő Egyetem meghatározó előadója volt. Temetésén Lackó Miklós mondta róla: ,,erkölcsi jelleme kristálytiszta volt, töretlen és megrendíthetetlen, ... hallgatni tudott, de hamisan szólni soha". A kötet alapján képet alkothatnak a demokratikus ellenzék e kiemelkedő egyéniségéről és a korszakról, melyben munkálkodott.