A rettentő Kukkubeusok I-II. (régi olasz elbeszélők)

Három évszázad, az itáliai reneszánsz tizenkilenc olasz elbeszélőjének válogatott műveit tartja kezében az olvasó, akinek a reneszánszról és Itáliáról mindenekelőtt alighanem boccacciói pajzánságok, vérmes papokról és kikapós menyecskékről szóló borsosán buja históriák jutnak eszébe. Nem hamis ez a képzet sem. de egy pillanatra se feledjük, hogy a modern értelemben vett világirodalom is ezekben a századokban és például itt, Itáliában kezdődik; s hogy ezek a pajzánságok a csevegő szórakoztatni vágyás mellett az egyre erősödő s csak a XVI. század derekán megfogyatkozó realizmusigény velejárói. Az idő- és térbeli távolságokon kívül persze az irodalmi anyag - s ezzel összefüggésben a stílus - különbözőségei el is választják egymástól ezeket az írókat, akik amúgy is a legkülönfélébb társadalmi helyzetű, az irodalmat többnyire ,,mellékesen" művelő emberek: kalmárok, politikusok, szerzetesek, nagypolgárok. Műveikben a sokszor a mi népmeséinkből is ismerős eurázsiai mesemotívumoktól kezdve rövid, csattanós ,,villámtréfákon" keresztül a bölcselkedésekkel meg-megszakított. tragikusan hömpölygő történetekig - köztük például a Shakespeare-féle Othello. A velencei kalmár vagy a Romeo és Júlia egy-egy ősváltozatáig - szinte ..minden" megtalálható.