A sátán árnyékában

1926 nyarán különös regény látott napvilágot. Már a címe is meglepő volt: "Sous le Soleil de Satan" - a Sátán Napja alatt. A regény írójáról Georges Bernanos-ról a beavatottabbak is csak annyit tudtak, hogy a negyven felé jár (1888-ban született), néhány tanulmány, cikket írt, az "Action francaise" irányzatához tartozik. A regény hatása szokatlanul nagy volt. Nemcsak az igényesebb francia olvasóközönségnél járt kézről kézre, hanem a külföldi irodalmak figyelmét is hamarosan magára hívja. Mély hatásának magyarázatát nem kereshetjük külső, alaki tökéletességében - a regény ilyen vonatkozásban egyes klasszikus részletei mellett is több kívánnivalót nagy hátra. Légköre feszült, cselekménye lendülettel pereg, szokatlan pátosza minduntalan egy-egy meglepő mondatban sül ki. Érdekes, de nem könnyű olvasmány. Meséjének fátyola mögött súlyos lélektani, világnézeti problémák gomolyognak. A komoly olvasó le-leteszi a könyvet s reflexióktól kavargó lélekkel maga elé mered, metafizikai távlatok igézete alá kerül - tehát nem könnyed, színes, futó irodalmi élvezetek részese. Az irodalmi kritika is szokatlan érdeklődéssel fogadja az új jövevényt. Minden komoly kritikus hamarosan tisztában volt azzal, hogy nem a szokványos regénytípussal áll szemben. A regény első része (Mouchette töténete) még ismeretes utakon mozog, de már a második rész (A kétségbeesés kísértése) félreérthetetlenül mutatja, hogy Bernanos-nak a regényírás nem a "l'art pour l'art" szellemében űzött írásmávészet, hanem súlyosan komoly, az élet mélységeibe lenyúló ügy. A színtér, amelyben a cselekmény pereg, először szűknek, kistávlatúnak látszik, de csakhamar kiderül, hogy a szűk körzetben egész életszféra tükrödőzik, hogy a kis színpad hatalmas problématömböket bír el. A campagne-i, lumbres-i parókia ablakaiból döbbenetes tisztasággal, élességgel egy egész világ látszik, telve rejtélyekkel, kínzó kérdésekkel, gyilkoks harccal. Ez a különös világ az irodalmi kritika berkeiben szükségszerűen erős visszhangot kelt. A regény körül élénk harc indul meg. Egyesek hevesen támadják. A katolikus műbírálat legszélsőbb jobbján herezist, manicheizmust is emlegetnek. Mások kitörő lelkesedéssel fogadják. Lumbres szentje megbűvöli őket. Úgy látják, hogy szellemi világunknak már régen nem adtak annyit, mint Bernanos regénye. Ismét mások a várakozás álláspontjára helyezkedtek. Ezekre a regény még kaotikus, kavargó világ benyomását tette. Meg kell várni, amíg az író következő munkáiban a kaoszból kozmosz, szilárd vázú világ lesz. Abban a kritika eléggé megegyezett, hogy a "Sous le Soleil de Satan"-ban a francia regényirodalom nem átlagos, szürke, hétköznapi művel gazdagodott, amely mint a nagy regénytermelés áradatában annyi más, hamarosan és nyomtalanul el fog tűnni.