A sötétség sugara

FÜLSZÖVEG Riko valaki ismerős után kutatva, körültekint. Nem fél, bízik a szerencsecsillagában, amely kihúzza a bajból, de kényelmetlenül érzi magát a gondolattól, hogy kés van a zsebükben, s a kezük fürge. Nem szereti a kést. Késsel ő embert csupán egyszer életében... Otas Radeticset csupán, s aztán is mennyit gyötrődött, amíg az útról bevonszolta az erdőbe, s amíg eltávolította magáról a vérfoltokat... - Nézd meg csak a kezét - mondja a sápadt képű sovány bicskás. amaz, a fekete, testes, cigányképű azt válaszolja: - Látom, no és? - Hogyhogy no és? - gurul méregbe a sápadt képű. - Tiszta és fehér a keze. - Merthogy szappannal mossa - mondja rá a fekete. - Mi is megtehetjük, ha akarod. Valahol a sátorban tartja a szappant, ellophatjuk, ha akarod. - Nem, nem kell - válaszolja a sápadt képű. - Próbáltam én már szappannal, de nem használ. Nincs olyan szappan, ami lemosná az én kezemet meg a tiedet. Megfeketedett a vértől, amíg ezeket a dagadt haspókokat mentettük a kommunisták elől, nehogy szappant csináljanak belőlük. Csak még a dagadtakből főzött szappant nem próbáltam, nem fordult meg a fejemben. Biztosan jó szappan, az talán segítene. Mi lenne, ha még ezt is megpróbálnánk? - Nem tudom, hogyan - mondja a fekete. - Itt, a szögesdrót mögött, ezt nem lehet. - Mindent lehet, csak akarni kell, csak alkalmat kell rá találni. Vissza