A szabálysértési jog

A szabálysértési joganyag szerves részét képezi a közigazgatás "hatósági" jogának, ezért nem kerülheti el annak sorsát: nem maradhat érintelen tehát akkor, amikor annak fórumrendszere, eljárási rendje reform-léptékű változásokat él át, továbbá a társadalomra kisebb fokban veszélyesnek értékelt cselekmények köre is folyamatosan változik. Közismert az is, hogy a szabálysértési jog a védelme alá helyezett értékeket illetően csaknem "mindenevő": szinte alig találni a társadalomban olyan egyéni vagy közösségi értéket, illetve érdeket, amelyet ez a jogterület ne vonna a szárnyai alá. Ebből az következik, hogy a közlekedés rendjétől a közterületi viselkedés "illemszabályain" keresztül, a munka világán és a gazdaság legkülönbözőbb szektorain át, egészen a kulturális javakig (ideértve a közoktatást és a gyermekvédelmet) terjed az a hatalmas - több ezer jogszabály által szabályozott - terület, amely szabálysértési tényállásokkal is "körbebástyázott". Ez a heterogenitás azonban "csak" a közigazgatási jellemvonása ennek a jogterületnek, hiszen a büntetőjoghoz (büntetőpolitikához) való szoros kötődés ugyancsak meghatározó: elsősorban az általános részi rendelkezések, továbbá a szankciók szoktak hasonulni a mindenkori büntetőjogi (büntetőeljárás-jogi) rendelkezésekhez. A fentiek alapján evidenciának minősül, hogy egy kommentárnak szánt szöveget rendszeresen karban kell tartani, nem csak abban az értelemben, hogy át kell vezetni rajta a tételes jogi változásokat, de oly módon is, hogy közölni kell az új szabályok mögötti jogalkotói törekvéseket, a gyakorlati tapasztalatokat, az esetleges inkoherenciákat a régi és új szabályok között. Több mint két év telt el a joganyag hatálybalépése, s lassan három a kommentárszöveg elkészülése óta. Eljött tehát az ideje annak, hogy a szerzők - elsősorban a két év tapasztalata és a jogszabályi változások függvényében - megvonják az anyag első mérlegét, részben aktualizálják, részben újraértékeljék mondanivalójukat. Ez az anyag, amit most az olvasó a kezében tart, egy átmeneti helyzetet tükröz: már több, mint a hatálybalépést megelőző "teoretikus" kommentár, de még kevesebb, mint egy kiérlelt, a jogalkalmazási tapasztalat és a társadalmi visszhang alapos feltérképezése után elkészült "nagykommentár". Ez utóbbi előkészülete már folyamatban van.