A szavak néha kövek

"Körtéden és Karasjeszenőn keresztül Fehértemplomra érkeztem. Amikor megálltam a plébánia előtt, a Várhegy felől érkező szélvihar kilobbantotta a könyökablak mögül a csipkés függönyt, és egy pillanatra úgy láttam, mintha egy nagy, fehér angyal integetne felém, így köszöntve a város ötvenedik plébánosát. Az 1805-ben épített templom mint vőlegényének felékesített menyasszony nézte a tavakról tükröződő várost. 1880 és 1884 között Herczeg Ferenc itt járt gimnáziumba, és szabad idejében talán éppen itt kószált a román, az orosz és a katolikus templom háromszögébe zárt tündérkertben, mindig egyedül, de mindig derűsen, hisz a Kárpátok sötétkékje tele volt apai és anyai sejtelmes üzenetekkel. A Körtéd felőli útjelző táblán ezt olvasom: Bela Crkva, Alba Biserica, Fehértemplom. A híveim többsége cseh anyanyelvű. Ja vas mam rad, így mondják csehül azt, hogy szeretlek. Szeretlek, Fehértemplom."