A székely ősvárak története, mondája és legendája I-II.

A Székelyföldről azt mondta báró Eötvös, hogy ez ,,Erdélynek fellegvára" és ezzel nagy történeti igazságot állapított meg, mert Nagymagyarország keleti határán lakó, haza és szabadságszeretettöl áthatott hös székely nép minden időben, úgy a régmúltban, mint a közelmúltban mindenkor hűen teljesítette határvédő és a szabadságot oltalmazó nemes hivatását. Bércövezte területe bevehetetlen fellegvára volt a magyar hazának. A székelyföld volt Pannónia Lake-deimonja, melynek szorgalmas, szerény, igénytelen népe, békében munkás, a harcban pedig hös volt és oly előharcos, mely annyiszor fedezte vérző keblével hazánk szent határait, valahányszor azok az ellenség által megtámadtattak. Volt idő, midőn a székely nemzet egyedül, rokontalanul, elszigetelten lakta e bérces vidéket; volt idő, midőn ellenségektől körülvéve élt négy és fél századon át a hegyek között. E vészes korban puszta hősiessége nem volt elég, hogy a hazát és azzal Attila birtoklási jogát megvédhesse, ezért a büszke hegyormokra épített várláncolattal gyűrűzte körül a féltve szerzett őshazát...