A szempillák függönyén túl

Joanna húszéves volt, első egyetemi évét kitűnő eredménnyel zárta, álmodozott, terveket szőtt utazásokról, szerelmekről - amikor megtámadta a gerincrák. "Ez a személyes bájjal, eszményekkel és álmokkal teli lány, aki hosszas filozófiai beszélgetéseket folytatott a poznani, kazimierzi és római kávézókban, ez az érzékeny művészlélekkel megáldott leány, ajkán a jóságos mosollyal - végsőkig ellenállt a kegyetlen ítéletnek." Négy éven át. "Az élet egy olyan pillanatában vagyok, amikor minden elvesztette az értelmét, és kezd szétszóródni az összes mozaikdarabka. Csodálkozom, hogy egyáltalán csinálok valamit" - jegyezte be naplójába, amelyet élete végéig vezetett. Verseket is írt. Joanna halála után orvosa, Jacek Luczak professzor szorgalmazta a versek és a naplók kiadását, hiszen azok "felbecsülhetetlen értékű üzenetek azok számára, akik szenvednek, a szépséget keresik, az igazságot, a támaszt." A lengyel és angol nyelvű kiadás után most a magyar olvasóhoz is eljut a könyv. Szeretnénk, ha Joanna vallomása nem csupán a szenvedés, a halállal való szembenézés krónikája volna, hanem kalauzként is szolgálna a segítséget keresők és adni szándékozók számára.