A szent hegy bölcse
Arthur Osborne: A szent hegy bölcse
és Sri Ramana Maharshi: Negyven versszak a valóságról.
(Egy kötetben.) Reiki Alapítvány, Budapest, 1999.
A könyvrol:
Arthur Osborne megindító visszaemlékezése bepillantást nyújt Srí Ramana Maharsi bölcsességébe és életébe. A szerzo lefesti az indiai szent mindennapjait, a világhoz, a tanítványaihoz és a szent hegyhez, az Arunácsalához fuzodo kapcsolatát. A kötet második része Srí Ramana egy nagyobb terjedelmu költeményét tartalmazza, melyben a bölcs saját szavaival foglalja össze tanításának lényegét.
Részletek a könyvbol:
A bölcsek, réges-régen, egyetértettek abban, hogy a Kali Jugának megfelelo szádhana leginkább a náma dzsapa, az Isteni Név invokációja. Abban is azonos véleményre jutottak, hogy a dnyána márga, a ,,közvetlen ösvény" túl meredek ebben a korban. Ennek ellenére azt is kijelentették, hogy a korszak vége felé az ösvény egyszeru lesz és könnyen járható. Ezt hozta el Bhagavan Sri Ramana azzal, hogy megnyitotta az emberiség számára az Ön-kutatás elfelejtett útját, méghozzá olyan formában, mely megfelel korunk körülményeinek, s amelyet késobbi fejezeteinkben bemutatunk. Ez valóban olyan integrált út, amelyben mindhárom összetevo - a dnyána, a bhakti és a karma márga - megtalálható, és amelyben a nagyobb hangsúly arra az elemre fektetheto, mely a követo természetének megfelel. Eme ösvény megteremtése volt Bhagavan közöttünk zajló életének titka és értelme, és ezt próbáljuk meg leírni különbözo megközelítésekben a következo fejezetek során. Tanítása fél évszázadában Bhagavan újra és újra tudtunkra adta, hogy ez a legmegfelelobb, a legközvetlenebb és a legbiztosabb út.
A legfenségesebb és legmegkapóbb film volt, amit valaha láttam, mégis minden közjáték nélküli: az Arunachala hegy látképe az ásram kocsibehajtójáról, és egy magas, törékeny, világos boru ember, rövid, osz hajjal, amint egy sétabot segítségével lefelé lépked a hegy lankáin. Ezután az következik, ahogy kilép a hallból, rámosolyog egy csecsemore, majd keresztülhalad az ásramon. Egyszeru, hétköznapi dolgok, ám szépségüktol eláll az ember lélekzete: az egyszeruség olyan természetes, a mosoly olyan önkéntelen, a fenség olyan magától értetodo.
Borének színe világos volt, majdnem aranyszínu, osz haja és szakálla mindig rövid, mivel fejét az ásram vezetoi minden teliholdkor leborotváltatták a szannyászinok módjára. Sovány teste idosebbnek tunt a koránál, magán viselte szomorúságaink terhét. Térde reumától szenvedett, s emiatt erosen botjára támaszkodott séta közben, tekintetét a földre szegezve. Szerénység, hihetetlen egyszeruség, gyermeki védtelenség lengte körül. Annak puszta látványa, ahogy keresztülsétál az ásramon, elegendo volt ahhoz, hogy megragadja szívünket. Világiaknak tuno emberek követték tekintetükkel, szeretettol csillogó szemmel.
Sri Bhagavan történetében nincs semmi rendkívüli. Egy szegény, dél-indiai bráhmana családban született, tanulmányait egy misszionáriusi iskolában végezte, ahol némi angolt is tanult. Átlagos, egészséges gyermek volt, aki jobban szerette a sportot, mint a tanulást. A nagy változás tizenhét éves korában történt, amikor a serdülok rendszerint a gyermekkorból a felnottkorba lépnek.
Egy napon hirtelen rettento halálfélelme támadt, úgy érezte, hogy azonnal elragadja a halál. Nem volt senki, akihez fordulhatott volna, senki, aki segítséget nyújtott volna. Ráébredt, hogy egyedül kell szembenéznie vele. Mereven feküdt ágyán, s megpróbálta elképzelni, eljátszani a halált. Visszatartotta a lélekzetét, hogy a tapasztalás még élobb legyen, vagyis öntudatlanul a pránájáma vagy lélekzetszabályozás technikáját alkalmazta. Azt mondta magában: ,,Rendben, tehát eljött a halál. Mit jelent ez? A test halott. Elviszik majd az égeto gháthoz, hogy ott elhamvasszák. De a test halálával >>én<< is meghaltam-e? Vajon ez a test-e az >>én<
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
