A szerelem alanya és tárgya

Lenyűgöző, amikor egy 93 éves ember odaül a laptopjához és könyvet ír, visszaemlékezést, egy személyes mesét a világról, ahogy ő látja évtizedek távlatából. Ez az új kötet ott kezdődik, ahol az első befejeződött. Ahogy A Dolgok Lelke a család történetén keresztül mutatta be a két háború közti Magyarországot és persze a holokausztot is, úgy ez az új könyv Éva szerelmein keresztül enged bepillantást a szocializmusba. Férfiakról és nem csak férfiakról mesél. Előbukkan ugyanaz az erős, mérhetetlenül tisztességes ember, akit A Dolgok Lelkében már megtanultunk csodálni. Éva személyes történeteiben példát mutat emberi tartásból és abból a minőségből, hogy képes a pillanatot bármilyen körülmények között jókedvűen, humorral, maradéktalanul megélni. Ha nő lennék, olyan szeretnék lenni, mint amilyen Éva, mert a világnak sok-sok olyan nőre van szüksége, mint ő. Szeretete, elfogadása, szelíd, felemelő bölcsessége, huncutsága és tisztasága, tartása és hajlékonysága lenyűgöző. /Mihály György/