A szerencsés flótás

A nemrég elhunyt Ephraim Kishon utolsó könyve. A szerző, aki tulajdonképpen egész életén át dolgozott ezen a regényen, nem önéletrajzot akart írni, hanem legbensőbb személyes tapasztalatait fogalmazta meg az ötvennégy éves, kritikus korban lévő, nős férfiról. Történetünk csetlő-botló hőse egy jeles műkritikus cikkének köszönhetően - akarata ellenére - váratlanul sztár lesz. Üstökösszerű felemelkedése mindent meghoz számára, amiről csak álmodhatott: dicsőséget, pénzt, nőket. Ám ahogy korunk többi szánalomra méltó szerencsés flótása, akit a média sztárol, ő sem kerülheti el azt a mulattató pokoljárást, melynek során magánélete egyre kaotikusabbá válik. A kötet végén így szól a szerző ironikus summázata: "...a túl nagy siker éppolyan pusztító hatású lehet, mint a nagy sikertelenség. ...A józan ész tehát arra kötelez bennünket, hogy mindkét esetben törődjünk bele sorsunkba. Az egyéni élet kijózanító jelentéktelenségéről megfogalmazott, sok-sok értelmetlen gondolat ellenére azonban soha ne feledjük, hogy a temetőket a legutolsó sírig csupa halhatatlan tölti meg."