A színház nyomában (Modern Könyvtár)

Francis Fergusson amerikai irodalomtudós és színházi szakember, 1904-ben született. A színház nyomában című könyve 1949-ben jelent meg először. Elemzéseinek tárgya, egyben a könyv alcíme: a dráma művészete változó perspektívában. Abból indul ki, hogy a modern drámairodalom színes, de centrum nélküli gazdagságában lehetetlen eligazodni a színháznak valamilyen általános alapeszméje nélkül (erre utal a könyv eredeti címe: The Idea of a Theater), ezt az alapeszmét viszont csak abban a színházban lehet megtalálni, amely még nem részleges, hanem egyetemes nézőpontból szemlélte az életet, és a közösség életének gyújtópontjában a teljes kultúra mind megannyi vetületét egybefogta. Vagyis "a jámbor igyekezet, hogy értékeljük a kortárs drámaírókat, szükségképp túlvezet rajtuk - Shakespeare és Szophoklész drámai művészetéhez". A könyv az Oedipus király és a Hamlet gazdag elemzését nyújtja, két fejezet Racine Berenicé-jével és Wagner Trisztán és Izoldá-jával foglalkozik mint olyan művekkel, melyekben a görög tragédia eszménye kétfelé hasad, a tiszta ész, illetve - a merő szenvedély világára. A továbbiakban a modern színház különféle lehetőségeit veszi sorra a szerző, Csehovtól T. S. Eliotig. Következetes és mélyen átgondolt világképe a műalkotások egyedi jellegzetességei iránti finom érzékkel párosul - ezért tud többségükben közismert művekről annyi újat és érdekeset mondani. Vissza TARTALOM A színház nyomában 7 Bevezetés 9 Bevezetés 17 Oedipus király: a cselekvés tragikus ritmusa 24 Oedipus: mítosz és színjáték 26 Hős és bűnbak: Oedipus és Tiresisas küzdelme 31 Oedipus: Rítus és színjáték 42 Szophoklész és a racionalista Euripidész 49 Oedipus: egy cselekvés utánzása 53 A "tragikus ritmus" analógiái 59 Berenice: az ész cselekvése és színháza 62 Az ész tragédiája: Berenice, I. felvonás 62 A cselekvés racionális utánzása: Racine dramaturgiájának elvei 69 Az ész színháza a maga korában és környezetében 80 A modern racionalizmus leszűkült világa 89 Trisztán és Izolda: A szenvedély akciója és színháza 94 Racine-tól Wagnerig 94 A Trisztán mint mítosz és mint rítus 103 A Trisztán dramaturgiája 107 A német nép színháza, avagy A tragédia eredete a zene szelleméből 119 Trisztán és Berenice: a cselekmény "tökéletes" egysége és a forma egyértelmű jelentése 127 Hamlet, dán királyfi: a cselekvés analógiája 131 A Hamlet mint művészi kudarc 133 A Hamlet mint többsíkú történet 137 A Hamlet mint rítus és rögtönzés 149 A Globe színház és a dionüszoszi ünnep 154 Rítus és rögtönzés: Hamlet színjátéka mint középpont 159 Hamlet szerepének értelmezése 168 Analóg cselekvés: a darab egy lehetséges értelmezése 175 A Hamlet és a modern színház 186 A modern színház részleges nézőpontjai 189 Bevezetés 191 A Kísértetek és a Cseresznyéskert: a modern realizmus színháza 195 A Kísértetek története: tézis, bűnügyi történet és tragédia 198 Alvingné és Oswald: a visszafogott tragikus ritmus 202 A Kísértetek vége: az ízléstelen szalon és Európa színpada 208 A Cseresznyéskert története 213 II. felvonás: a színtér mint a kompozíció alapeleme 219 Csehov komédiás művészete: kezdet és vég 227 Shaw és Pirandello teátralitása 234 A shaw-i teátralitásról: az eszmei sík és a társlgó 234 A teátrális cselekmény: Hat szereplő szerzőt keres 244 A színház költészete és a költő színháza 255 A színház költészete Wagner után: Párizs a két világháború között 255 Pokolgép: a modern város mítoszi háttere 258 Obey Noé-ja: a mítosz színházi-költői valósága 265 Gyilkosság a székesegyházban: a teológia színpada 274 A színház megvalósulatlan eszméje 289 A tanulmányban használt technikai segédfogalmak 297 Függelék 299 Történet és cselekmény 299 Forma és cél: a történet két vetülete 302 Az analógia fogalma 307 A komédiás érzékenység: a cselekmény mimetikus észlelése 311 Utószó (Földényi F. László) 319