A szombat története

A szombat története egy hatezer éves időszakot ölel fel. A hetedik nap az Úr szombatja. Az alábbi cselekmények alkotják: 1. A Teremtő példaadása; 2. Az, hogy megáldotta ezt a napot; és 3. megszentelte ezt a napot, azaz isteni tekintélyével szent használatra kijelölte. A szombat története tehát visszanyúlik világunk keletkezésére. Maga Isten volt az első, aki megünnepelte ezt a napot, az idő első hetedik napja volt az, amit így megtisztelt. Ez a lehető legmesszebbmenő tisztelet a hetedik napra vonatkozik, de nem korlátozódik csupán az idő első hetedik napjára, mert mihelyt Isten megnyugodott azon a napon, ki is jelölte szent használatra, hogy az ember a Teremtő emlékezetére megszentelhesse. Az isteni kijelölés a dolgok természetéből és helyénvaló voltából ered, és bizonyára közvetlenül Ádámra vonatkozott, mert akkoriban ő és a felesége voltak az első lények, akiknek a hét napjait használni kellett. Minthogy ez Ádámnak szólt, még amikor igaz állapotában volt, bizonyára Isten neki adta, mint az emberi család fejének. A negyedik parancsolat teljes tekintélyét illetően a Teremtőnek erre az eredeti megbízására alapul és lényegében az kell legyen, amit Isten Ádámnak és Évának, mint az emberiség képviselőinek parancsolt. A pátriárkák sem lehettek tudatlanok a tények és kötelezettség tekintetében, amire a negyedik parancsolat mutat, amire kezdetben visszavezethető, mert Ádám egy ideig jelen volt közöttük. Az a velük töltött időszak majdnem egyenlő nagyságú annak a periódusnak a felével, amióta a kereszténység fennáll. Azok tehát, akik Istennel jártak és megtartották parancsolatait, bizonyára szombatját is megszentelték. A hetedik nap megünneplői között ott kellett legyenek a régi pátriárkák és senki sem fogja tagadni, hogy közéjük tartoznak a próféták és az apostolok is. Isten egész egyháza valójában, azok, akiket az ihletett feljegyzések felölelnek, szombatünneplők voltak. Számukhoz még egyet hozzá kell tenni: Isten Fiát. Milyen története van tehát az Úr szombatjának! Az Édenben alapíttatott, negyven éven át minden egyes héten néhány csoda szerzett tiszteletet néki, a nagy Törvényadó hirdette ki a Sinai hegyről, megünnepelték a pátriárkák, a próféták az apostolok valamint maga Isten Fia. Magában hordja az Isten törvényének leglényegét és amíg ez a törvény fennmarad, addig e szent intézmény tekintélye is megáll.