A szöveg hermaphrodituszi teste

A fiatal költő, műfordító ebben a kötetében az európai és a magyar humanizmus, valamint az antikvitás bonyolult kapcsolatrendszerét kutatja. A műértelmezés esélyeit, a költői önreprezentációk modelljeit kutatva számos európai nagyság, kivált Antonio Beccadelli munkásságában egy olyan sajátos beszédmód megképződéséről ad számot, melynek aktív részese volt a magyar Janus Pannonius is. Az olvasási stratégiák múltbeli és jelenkori szerepérol, illetve az énformálás alakzatairól elmélkedve számos kortárs magyar irodalmi párhuzam is felmerül. "Azért rendkívül fontosak ezek a tanulmányok, mert az utóbbi évtized megújult fordításelméletének erővonalaira következtethetünk belőlük, azaz megismerhetjük azt a szemléletet, amely akár a Hárman az ágyban-, akár a Sztratón-fordítások teoretikus hátterét jelentik. Csehy művelt irodalomtudós - egyként használ reneszánsz és posztstrukturalista, ókori és huszadik századi szövegelméleteket, ütköztet és felhasznál, azaz a szó legjobb értelmében: játszik a szöveggel. Sőt, írásai képesek párbeszédbe lépni a jelenkori magyar irodalomelmélet teoretikus munkáival is, hiszen a test és szöveg, az erotográfia tematikájában új szempontokat hoznak forgalomba, új megfontolásokkal szembesítik az olvasót. Beccadelli és Janus Panninius kapcsán éppúgy, mint Pilinszky János vagy James Mitchell verseiről értekezve. (...) Csehy Zoltán kiváló tanulmányai meggyőző argumentációval mutatják be az erotikum tabuizált történéseit a civilizációnk gyökereinek nevezett antik és reneszánsz világban." (Németh Zoltán)