A tartariai leletek

Tartaria - az ősi neolitikus település - már régóta ismert régészeti lelőhely a Maros völgyében. Mégis nagy feltűnést keltett, amikor 1961-ben Nicolae Vlassa, a kolozsvári Történeti Múzeum régésze ásatása során mezopotámiai jellegű agyagtáblákat talált. Az ,,ékírásos" agyagtáblák - mint akkor a Mezopotámiától mind földrajzilag, mind pedig kulturális értelemben legmesszebb előkerült ilyen jellegű leletek - heves vitákat robbantottak ki. Makkay János egyike azoknak a régészeknek, akik e leletek jelentőségét legelőször felismerték. Könyvében végigvezeti az olvasót a kutatás történetén, miközben sorra veszi és értékeli az agyagtáblák értelmezésével kapcsolatos nézeteket és elméleteket. Munkája e sokat vitatott téma összefoglaló feldolgozása, melynek végeredményeként megállapítja Tartaria helyét a délkelet-európai neolitikumban. A könyv elsősorban szakembereknek készült, de a régészet iránt érdeklődőknek is számos új ismeretet nyújthat.