A tirrén-tengeri szigetek foglya

A csodálatos szép fekvésű Perugiában, a kultúra és a művészet fellegvárában van Olaszország egyik legszörnyűbb fegyháza. Cesira Fiori, a bátor kommunista tanítónő hosszú raboskodása kezdetén egy esztendőt töltött ezen a reménytelen helyen, amelyet Dante poklához hasonlít. Az 1930-as években a fasiszta rendszer egyre nagyobb számban küldött politikai foglyokat az egyébként közbűntényeseknek fenntartott száműzetiési helyekre. A Tirrén-tenger szigetein a gyér helybéli lakosság mellett ezrével éltek a politikai száműzöttek és a közönséges bűnözők. A könyv jól érzékelteti, a szép környezet és az ott raboskodók helyzete közötti ellentmondást: "míg szemben a tenger a zöldtől a liláig, a narancssárgáig a legfantasztikusabb színeket öltötte ezen a gyönyörű alkonyati órán, a hullámok fehér, könnyű habbal, ritmikus dörejjel törtek meg a két világítótorony és a móló tövében, mintha ezt mormolnák: nincs pi-he-nő, nincs pi-he-nő." A keserves, egyhangú napokon változatosságot jelentett a tanulás. Sok analfabéta élt a szigeten, de még őket is elfogta a tudásszomj. A tanulás szüneteiben vagy az esti pihenés óráiban pedig megnyíltak az emlékezés zsilipjei. Emberi sorsokat, az antifasiszta ellenállás drámai mozzanatait idézi fel a társairól emlékező történetekben a szerző, nem feledkezve meg a rablásért, gyilkosságért elítéltekről sem, miközben szinte az egész olasz társadalom keresztmetszetét adja.