A torony - A végtelen számú lehetőségből az egyik megvalósítható változat 1960-1962

A címben szereplő torony az emberiség legősibb és legtöbbször felidézett szimbólumainak egyike, Bábel tornya. Szerepe már a Bibliában is szimbolikus: az építésébe kezdő, egy nyelvű, közös célért dolgozó emberiség vágyálma arról, hogy isteni magaslatokba érkezhet, égbenyúló épületeket emelhet - mindenen győzedelmeskedő akaratának emlékművét. Sértette ez a Mindenhatót: elbizakodottságot érzett benne, aminek okát összefogásukban, egyetértésükben látta. Mindenhatóságának kizárólagosságát féltette: ,,Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi nem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse más nyelvét!" Az Úr tehát szétszórta őket az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. Az emberiség történetében számtalan vágyálom, Bábel-torony omlott össze. Kuczka Bábel-tornya a magyar történelem sok-sok kudarca, de legfőképpen a saját maga által is építeni kívánt emberséges társadalom eszméjének szimbóluma, ami együtt omlott le Kuczka és küzdőtársainak közös reményeivel és saját személyes sorsával. Ő jajgat e könyvben a torony utolsó építőjeként, ,,szája fekete, tág lyuk, göbös a könyöke, térde, s üvölt egészen estelig," amíg csak a fehér felhőkön elébe táruló látomás felül nem emeli a fájdalmon. A katartikus záróképről így ír Szerdahelyi István a könyvről szóló tanulmányában: ,,E zárókép szépsége elveszi a kedvemet attól, hogy nekiálljak elmagyarázni a szimbólumok természetrajzát, s hogy felhívjam az olvasók figyelmét arra: az a torony hiába omlott le, hiszen bennük és általuk is egyre épül. Meg arra, milyen torokszorítóan aktuális volt ez a költemény keletkezésekor, 1956 után, s hogy milyen balvégzete hazánknak, hogy most, amikor nyomdafestékhez juthat, ugyanolyan aktuális..."