A trópusi nyuszi tökéletes véradása és meglepő színeváltozásai

- Van egy rossz hírem - jegyezte meg Hall Ani. - Meg egy jó... - nyögte Szalmon Ella. - Kala Pál meghalt... - görbült le a lány szája. - Elvará Zsolt viszont megérkezett - kontrázott Ella. - Meghalt érted?! - kezdett volna hisztibe Ani. - Így van ez - mondta az öregasszony. - Ki így, ki úgy, ki ekkor, ki akkor, mindenki elpatkol - túrt bele bodros, vörös, műanyag parókájába. - Hogy lehetsz ilyen szívtelen? Még hogy mindenki elpatkol... A barátunk volt! - hördült fel Ani. - Kala Pál meghalt..., hát igen. Erre csak azt tudom mondani, hogy éltében veszélytelenebb volt. Most aztán negyven napig idült őrültekháza lesz a városból, ahogy ismerem azt az alacsonyértelmű, akadékoskodó, pillanatragasztós ateistát. És gyanítom, itt még az is kevés lesz, ha bedeszkázunk ajtót-ablakot - folytatta Szalmon Ella Kala Pálról folytatott megemlékezését." ,,A könyv a hitetlenség elképesztő paródiája. Könnyesre röhögtem magam a szőnyegen fetrengve." (a hejhói Napi Zűr főszerkesztője) Interjú az írónővel a Trópusi nyuszi című könyvről: - Mit üzen az olvasóknak? - Szívből jövő, ŐSZINTE RÉSZVÉTEM... Torpe Dórát idézve: mea klumpa. Hejhó egy fura kis síparadicsom. A templom csak dekoráció, az étterembe borzongani járnak a megfélemlített vendégek, a cukrászda tulajdonosát Szalmon Ellának hívják és nem mennek tönkre a sífelszereléseket árusító boltok immár 200 éve, pedig arra még nem volt példa, hogy hó esett volna. Mindez azonban láthatóan senkit sem zavar, míg egy napon a városka kőművese, Kala Pál nem találkozik szembe a túlvilág tényével. Meg is osztaná az élményt a barátaival, de holtan nem könnyű bármit is bizonyítani. Eshet a WC-be tollas szárnyú angyal, ereszkedhet alá égő csipkebokor, megjelenhet a városka határában egy hegy, ha nem hiszünk, hát nem hiszünk. Legfeljebb, majd, ha piros hó esik... Vagy akkor sem...