A tűz októbere - 1956 magyar sorsokban

1956... Az én ötvenhatom, a te ötvenhatod, a mi ötvenhatunk. Igen. Ilyen is van. A mi ötvenhatunk. A nemzet, a magyarság 1956-ja. És a nemzet, a magyarság 1956-ja az én ötvenhatom, a te ötvenhatod, a mi ötvenhatunk. Hogy mi történt 1956-ban? Hogy mi történt? Megkérdezem az embereket. Tégedet, őt, őket. Titeket kérdezlek meg, nemzettársaim. Titeket, magyarokat itt és ott, szerte a nagyvilágban. Mert ötvenhat általad, általam, általunk, általatok vált sorsunk részévé. Bár a vallomás-mozaikkockákat igyekeztem a történések időbelisége és színhelye szerint egybefűzni, e könyv célja elsősorban mégsem ezerkilencszázötvenhat eseményeinek a dokumentumszerű, hiteles felidézése. Hanem egy nagy betekintés a lelkek birodalmába. Egy nagy betekintés azokba az emberi sorsokba, melyek valamiképpen ötvenhat függvényében alakultak, formálódtak. A nemzet története: a szenvedések története. De e szenvedések nélkül mit érne a lét? Mit érne a nemzet? A magyar lét részévé vált történelme során a szenvedés. Ti sem voltatok különbek, kedves barátaim, ti, e könyvben megszólalók, mint a tatárjárás korának népe, mint a török hódoltság korának a népe, a nagymajtényi síkon letört zászlónak a népe. Mint Kossuth és Széchenyi népe. Mint Trianon népe. Néha felemeljük fejünket, felkelünk a szenvedések ellen, és szenvedéssel fizetünk érte. És mégis: szebb így, mint sorsunkba beletörődve élni. Valahogy így tudtunk megmaradni is. Mert: - Ady Endre szavaival Nekünk Mohács kell. 'Ne legyen egy félpercnyi békességünk, Mert akkor végünk, végünk, végünk.' Így hát 1956 a nemzet élni akarásának is a nagy megnyilatkozása. Mert ami előtte volt, még rettenetesebb volt.