A vajúdás I-II. (egyben)

Részlet: Szerelmünk első ideje mámorító volt. A mézeshetek forrósága égetett, mint a nap. volt ebben a mézben valami rejtett tűz, valami szesz. Vajon milyen növényekből szívta ez a két méh? Nemcsak a tavasz virágaiból. Mind a kettő túlságos korán kóstolta meg a nyár nedveit, - köztük elég fanyar, pusztító nedveket is. Az ifjú szerelem összekeverte lombikjában s csodálatos varázsitalt készített belőlük. minden új volt, minden tiszta, minden csupa láng. Van-e a világon valami, amit meg nem újít, meg nem tisztít a láng? (De mi marad belőle azután?) Napokat, éjszakákat töltött a két bolond madár, ajkuk egymás ajkán, összekapaszkodtak, itták egymás leheletét, minden karmunkkal egymásba kapcsolódva, mint két hajó, amelynek sarkantyúja mélyen belészaladt a másiknak testébe.